Szép Ernő (1884–1953) előbb népszerű költő volt, majd divatos színpadi szerző lett, miközben regényei irodalmi szenzációknak számítottak. Később egy időre szinte teljesen megfeledkezett róla az irodalmi közvélemény, és mostanában fedezzük fel újra mint a modern, abszurd irodalom hazai előfutárát. Pestre költözését követően élete szerkesztőségekben, kávéházakban, irodalmi körökben telt. Változatos szerelmek között élte a bohém fiatalember, majd a megrögzött agglegény életét. Ady Endre egyik legjobb barátja, de Molnár Ferenc legszűkebb baráti körének is tagja volt. Babits kezdettől fogva nagy költőnek, Hatvany Lajos a hazai városi irodalom egyik főalakjának tartotta. Aki ismerte, szerette, nagyra becsülte, de egészen komolyan senki sem vette – ő sem saját magát, de a világot sem. Sohasem volt igazi ellensége, üldözöttként még üldözőit is igyekezett megérteni. Valójában azonban senkihez sem tartozott, magányos jelenség a magyar irodalomban. Humor és érzelmesség, halk bírálat és öngúny ötvöződik gyakran dalszerű verseiben, melyek gazdag érzelemvilággal tudják új meg új módon kifejezni e líra alapértékeit: a szeretetet, a megértést és a megbocsátást.
Több műfajú pályája ellenére Szép Ernő tehát mindenekelőtt költő: akkor is, amikor prózát ír, és akkor is, amikor drámákat. A költőként indult Darvasi László válogatása minden bizonnyal ezt fogja az est során árnyalni és bizonyítani.

Az előadás együttműködő partnere az Örkény Színház.

Rendező: Müpa