Solti Nemzetközi Karmesterverseny 2026
2026 őszén, október 1. és 10. között a Müpa és a közmédia szervezésében, rangos hazai és nemzetközi partnerek bevonásával valósul meg a Solti Nemzetközi Karmesterverseny. A megmérettetés a hagyományokat felelevenítve – a Magyar Televízió Nemzetközi Karmesterversenye évtizedeken át a fiatal dirigensek egyik legfontosabb fóruma volt – a világ minden tájáról érkező, 18 és 35 év közötti karmestereknek kínál lehetőséget, hogy Magyarország legkiválóbb akusztikájú koncerttermeiben, vezető hazai szimfonikus zenekarok élén bizonyíthassanak a szakma legelismertebb képviselői előtt.
A verseny névadója, Solti György a 20. század egyik legnagyobb karmestere, akinek pályája máig példaértékű: a szakmai tudáson túl a személyiség, a zene iránti alázat, a közösségteremtés és a nemzetközi párbeszéd fontosságára emlékeztet. Egész életében következetesen támogatta a fiatal, feltörekvő muzsikusokat: mesterkurzusokat tartott, ifjú karmesterek, énekesek, hangszeres szólisták útját egyengette a világ legjelentősebb pódiumai felé. A verseny missziója elősegíteni, hogy a jövő dirigensei ne csupán kiváló muzsikusok, hanem együtteseik meghatározó vezetői és a kulturális értékek hiteles nagykövetei is legyenek.
A kiválasztott jelentkezők egy előválogató után rangos nemzetközi zsűri előtt mérettetnek meg három fordulóban, Magyarország három legjobb akusztikájú koncerttermében: a pécsi Kodály Központban, a Zeneakadémia Nagytermében, valamint a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében. A versenyzők három nemzetközi rangú szimfonikus zenekarral, a pécsi Pannon Filharmonikusokkal, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával és a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral dolgozhatnak.
A televíziós és online közvetítéseknek köszönhetően a nézők világszerte követhetik majd az eseményeket. A Müpa és a közmédia felületein folyamatosan frissülő hírek, kisfilmek és interjúk hozzák közelebb a közönséghez a versenyzőket.
Solti György
Fotó: Marcello Mencarini
Solti György 1912. október 21-én látta meg a napvilágot Budapesten. Hatévesen kezdett zongorázni, majd tízévesen felvételt nyert a Fodor Zeneiskolába. Tizenkét éves korában már szólóestet adott, nem sokkal később pedig a Zeneakadémián folytatta tanulmányait, ahol Székely Arnold, később Bartók Béla és Dohnányi Ernő zongora szakos növendéke volt. Előbb a Magyar Állami Operaházhoz került korrepetitorként, majd a Salzburgi Ünnepi Játékokon Arturo Toscanini asszisztense lett, akivel 1936–37-ben dolgozott együtt. Karmesteri debütálására 1938-ban került sor: Mozart Figaro házassága című operáját vezényelte Budapesten – pontosan azon az estén, amikor a náci csapatok bevonultak Ausztriába.
Zsidó származása miatt szakmai lehetőségei Magyarországon korlátozottakká váltak, ezért 1939-ben Svájcba menekült. Karmesteri állást nem kaphatott, így ismét zongoristaként kereste kenyerét, 1942-ben pedig megnyerte a Genfi Nemzetközi Zongoraversenyt. A háború után, 1946-ban Münchenben vezényelte Beethoven Fidelióját, amivel akkora sikert aratott, hogy kinevezték a Bajor Állami Opera zeneigazgatójává. 1952-ig tartó megbízatása során meghatározó szerepet játszott az intézmény háború utáni újjászervezésében.
Solti korán felismerte a felvételkészítésben rejlő lehetőségeket, amelyek nemcsak hírnevét alapozták meg, de zenekarai reputációját is erősítették. 1947-től több mint 250 albumot – köztük 45 operafelvételt – rögzítettek a Decca kiadóval.
1952-ben az Edinburghi Fesztiválon a Hamburgi Operával dolgozott együtt, amerikai bemutatkozására pedig egy évvel később került sor a San Franciscó-i Operaházban. 1952-től kilenc éven át volt a Frankfurti Opera főzeneigazgatója, majd 1961 és 1971 között a londoni Királyi Operaház, a Covent Garden élén állt. Célja az volt, hogy „egyszerűen a világ legjobb operaházává” tegye az intézményt, és a kritika szerint ez nagyrészt sikerült is neki. Erőteljes, dinamikus személyisége, követelményrendszere jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a Covent Gardent a világ élvonalába emelje.
1969-ben lett a Chicagói Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója. Ezzel egy huszonkét éven át tartó, legendás együttműködés vette kezdetét, amely során a zenekar nemzetközi hírnévre tett szert.
Pályafutása során számos kitüntetésben részesült: II. Erzsébet 1972-ben lovaggá ütötte, 1974-ben megkapta a francia Becsületrend parancsnoki fokozatát, és több egyetem díszdoktorává avatták. Hazánkban 1990-ben Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjjal tüntették ki, 1993-ban pedig átvehette a Magyar Érdemrend középkeresztjét a csillaggal. Harminckét Grammy-díja mindmáig példátlan a klasszikus és könnyűzenében egyaránt.
Solti élete utolsó napjáig aktívan dolgozott. 1997-ben fejezte be memoárkötetét (Emlékeim), nem sokkal később a londoni Proms fesztiválon vezényelte volna Verdi Requiemjét, amikor néhány nappal a koncert előtt, szeptember 5-én elhunyt a dél-franciaországi üdülővárosban, Antibes-ban.
Kívánságának megfelelően Budapesten, Bartók Béla sírja mellett helyezték örök nyugalomra. Öröksége nemcsak felvételeiben, hanem a fiatal zenészek támogatására létrehozott Solti Alapítványban is tovább él. A múlt század második felének egyik legnagyobb karmestereként tartják számon: munkássága zenészek generációinak szolgált és szolgál inspirációként, neve pedig ma is egyet jelent a szenvedélyes, kompromisszumot nem ismerő művésszel.
