Müpa Filmklub
Mindhalálig zene
„Zene nélkül mit érek én?” – énekelte Máté Péter, és ezzel nem nagyon tudunk vitatkozni. A Müpa Filmklub új évadának fókuszában a zene áll, amely számos korszakos jelentőségű filmalkotás megszületését inspirálta: 2026-ban is pazar felhozatalból válogathatnak nézőink. A vetítések keretében Lars von Trier elementáris erejű melodrámája, a Björk főszereplésével hatalmas sikert aratott Táncos a sötétben mellett Szomjas György 1981-es kultuszfilmjét, a Kopaszkutyát is széles vásznon élvezhetjük az Előadóteremben. A hamisítatlan amerikai életérzést többek közt Ralph Bakshi American Pop című animációs játékfilmje és Robert Altman Nashville-je segít átélni, de természetesen nem hiányozhat a Rocky Horror Picture Show polgárpukkasztó paródiája és a – sorozatcímünket is ihlető – Mindhalálig zene sem. A hab a tortán a zavarba ejtően sokszínű és magával ragadó Moulin Rouge, amelyben Nicole Kidman és Ewan McGregor alakításának köszönhetően szem nem marad szárazon.
A vetítések előtt és után Réz András filmesztéta nyitott beszélgetései rengeteg érdekességgel és kulisszatitokkal segítenek még alaposabban elmerülni a filmekben.
Tartson velünk!
Csak akkor fáj, ha nevetek
Szemelvények a magyar filmvígjátékok és filmszatírák történetéből
Tisztáznunk kell rögtön a legelején: a filmvígjáték nem műfaj. Inkább egyfajta doboz, amelybe laza mozdulattal hajítjuk mindazon filmeket, amelyeken nevetni lehet. Természetesen megpróbálhatjuk a nevetés mineműsége alapján csoportosítani a vígjátékokat. Ennek alapján lennének mosolygós, röhögős, önfeledten kacagós, kuncogós stb. filmek. Elég pontatlannak tűnik. Az ugyanis, hogy min nevetünk, mit találunk mulatságosnak, meglehetősen változékony. Függ a kortól, a kultúrától, a közösségtől – sőt még a néző aktuális hangulatától is. Mást találunk viccesnek egy némafilm-burleszkben, mint egy romkomban, másként nevetünk egy szatírán, mint egy paródián. Hosszú időbe telne felsorolni. A Müpa Filmklub új sorozata a magyar filmvígjátékok kilencven évét járja be. Felfedezőút az időben. Nagy kaland. A filmalkotóknak, filmcsinálóknak elég alaposan kell ismerniük korukat és közönségüket ahhoz, hogy a poénjaik célba találjanak. A filmklub viszont lehetőség arra, hogy felderítsük, miként változtak a nézeteink, előítéleteink, értékeink az évtizedek során.
A sorozat első három darabja – Pesti mese (1937), A csodacsatár (1956/1957), Mici néni két élete (1963) – arról tanúskodik, hogy noha a magyar filmnyelv nem változott meg alapjaiban huszonhat év alatt, minden más igen. A vígjátéki karakterek, a helyzetkomikum, a mulattató párbeszédek, a gegek mögött kirajzolódik akkori világunk a maga kétségeivel, kérdéseivel. És lesz, amin még ma is tudunk nevetni.
