Gustav Mahler 1901-ben súlyos betegség után meglepő gyorsasággal kezdett komponálni. Alkotói és életkedve ellenére az ekkoriban született darabok a halál témáját járják körül.
A hangversenyt nyitó dalok Friedrich Rückert szövegeire íródtak. A költő 428 verssel próbálta feldolgozni két gyermeke halálát, ebből Mahler ötöt zenésített meg szóló énekhangra és kamarazenekarra. A ciklus elkészültekor még nem sejthette, hogy egy évvel később ő is elveszíti kislányát. A dalokban a boldogtalan napkeltének, a gyermekek halált tükröző szemének, a leghétköznapibb cselekvések ürességének és a meg nem történés fátyolos reményének felidézése vezet végül a fényes dúrban megjelenő elfogadásig. Szólistaként Gerhild Romberger mezzoszoprán lép fel, aki nem először énekel Mahlert a BFZ-vel.
Alma Schindlerrel kötött házassága soha nem látott pozitív energiákat hozott Mahler zenéjébe. A mollban kezdődő V. szimfónia félhangos emelkedéssel és dúrban zárul. Bár a szerző e művétől kezdve nem írt szöveges programot zenéihez, a partitúra sok képletes utalást rejt. Az öttételes műben gyászindulót, vihart, táncot, feleségének tett szerelmi vallomást és tréfás finálét hallunk. „Abszolút kötelezően meghallgatandó” – írta egy kritikus a BFZ e szimfóniából készült 2013-as lemezéről, és ezt bátran érthetjük a jelen előadásra is.

Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar