A hetvenes évek elején, amikor Budapesten szárba szökkent a táncházmozgalom, a pomázi zeneiskola fúvós- és táncegyüttesében muzsikáltak a Vujicsics együttes tagjai. A táncházmozgalom lendülete jelentős szerepet játszott abban, hogy a klasszikus zene helyett a népzenét választották, de talán még nagyobb befolyást gyakorolt rájuk „a hely szelleme”: az a finom levegő Budakalásztól Csobánkáig, melyben annál, hogy a szerb vagy sváb családok gondosan őrzik nyelvi és kulturális szokásaikat, csak ...az volt természetesebb, hogy nyitottak szomszédjaik hagyományaira is.
Persze előbb-utóbb választani kellett, így 1974-ben a délszláv tradíciók mellett kötelezte el magát az együttes, már csak a népzenekutató Vujicsics Tihamér hatására is, akinek 1975-ben bekövetkezett halála után az együttes felvette a nevét.
A többi már történelem - fűzhetjük hozzá, hiszen az együttes negyvenhat éves pályafutásának ecsetelése szétfeszítené egy koncert-beharangozó kereteit. Maradjunk annyiban: e negyvenhat évben - lemezein, filmzenéiben és koncertjein - olyan hallatlan könnyedséggel adta tovább a délszláv zenei hagyományt, hogy az nemzetiségi hovatartozástól függetlenül mindenki számára maradandó élményt kínált, mi több: követendő - és tovább szőhető - mintát adott a hozzá családi szálakkal kötődő Söndörgő együttes számára.
Immár a Söndörgő is huszonöt éves múltra tekint vissza. Lépésről lépésre, a Dunakanyartól a Balkán legmélyebb bugyráig hatolva jutott arra a csúcsra, ahol egymásba ér a lágy tambura és a bősz szaxofon, a pszichedelikus rock, a klasszikus és a népzene, a Bartók-feldolgozás és a saját szerzemény. Arra a csúcsra, ahol a Söndörgő forradalmasította a délszláv tamburamuzsikát.
És ha valakinek ez még mind nem elég, a Vujicsics és a Söndörgő együttes közös koncertjén - melyen külön-külön és együtt is a húrok közé csapnak - fellép Sebestyén Márta, Tompos Kátya és Tolcsvay László is.
Sebestyén Márta már az első Vujicsics-albumon is szerepelt, több mint negyven éve dolgoznak együtt, azt is jelképezve, milyen közel állnak egymáshoz a Kárpát-medence és a Balkán muzsikái. 2010-ben Tompos Kátya hangja ékesítette a Söndörgő Lost Music of the Balkans című albumát; azt pedig, hogy a délszláv dallamokba milyen könnyedén simul bele a magyar beat- és rockzene, Tolcsvay László tanúsítja. Tolcsvayval ugyan csak hat éve adta első közös koncertjét a Vujicsics együttes, de akkor emlékezetes élményt nyújtott annak felismerése, hogy a Kalaski svatovac című tradicionális darab milyen szépen készíti elő Tolcsvay Sajnálom, hogy így esett című dalát, vagy hogy a Farandole milyen pompás párost alkot a Jöjj, kedvesemmel…
Így aztán kockázat nélkül leszögezhető: aki nyitott arra a délszláv hagyományra, mely boldogan fonódik össze a magyar népzenével, a könnyűzenével és a kortárs zene felé mutató feldolgozásmóddal, annak ez a koncert páratlan élményt ígér. Éppen olyat, amilyet „a hely szelleme” megkíván.