Federico García Lorca (1898-1936) a legnagyobb spanyol költők és drámaírók egyike. 1928-ban megjelent, Cigány románcok (Romancero gitano) című kötete a világirodalom alapművei közé tartozik. A görög tragédiák feszességét a népi szürrealizmussal vegyítő drámái viharos gyorsasággal váltak a 20. századi drámairodalom klasszikusaivá. Muzsikusnak készült, nagy hatással volt rá Manuel de Falla. Fiatalon a szürrealizmus híve, Salvador Dalí és Luis Buñuel a legjobb barátai. Költőként hatalmas... színházakat tölt meg, minden visszaemlékezés szerint varázslatos előadó. A bigott katolikus Spanyolországban állandó feszültséget okoz számára, hogy meleg, erről a korszakot meghazudtoló őszinteséggel ír több versében és drámájában. 1936 augusztusában, a Franco által kirobbantott polgárháború kezdetén a fasiszták elhurcolták. Agyonlőtték és tömegsírba dobták Granada közelében.
Estünkön Fátyol Hermina, Fátyol Kamilla és Fodor Tamás előadásában Lorca versei mellett elhangzanak az életéről szóló dokumentumok, a spanyol népzenéről írt tanulmányának részletei, és korai szürrealista darabjainak jelenetei is megelevenednek. Fülei Balázs Manuel de Falla és Debussy műveit játssza, Horti Lilla operaénekes és Csáki András Lorca népdalfeldolgozásaiból ad elő.
„Soká születik párja - tán sohse jön világra
ily andalúz, ily tiszta, kalandokban ily gazdag.
Elcsukló szavaimmal siratlak délceg fenség,
s a gyászos szél örökké reszket az olajfák közt.”
(Siratóének Ignacio Sánchez Mejías torreádor fölött. Nagy László fordítása)

Az esten elhangzó művek fordítói: Tótfalusi István, András László, Weöres Sándor, Molnár Imre, Rab Zsuzsa, Somlyó György, Kada Júlia, Xantus Judit, Timár György, Nemes Nagy Ágnes, Nagy László, Garai Gábor, Eörsi István, Illyés Gyula, Vas István