Emlékezetünk átírja a filmeket. Magunkban tovább meséljük a történetet, magyarázatokat gyártunk arra, amit a moziban titokzatosnak találtunk. És van, amit egyszerűen elfelejtünk. Szóval érdemes újranézni. Különösen, ha olyan alapműről van szó, mint John Boorman Gyilkos túrája. Az elmúlt évtizedekben gyakran hivatkoztak rá, sokan egyenesen műfajteremtő filmnek tekintik. Arról azonban alig esik szó, amit a történet előtt, még a főcím alatt látunk és hallunk. Pedig Zsigmond Vilmos brutális erejű képei a civilizációról és a vadonról a hetvenes évek Amerikájában nagyon sajátos és fontos jelentést hordoztak: a középosztály bűvöletében és mindenhatóságának hitében élő amerikaiakat szembesítik esendőségükkel.
Négy derék polgár kenutúrára indul egy folyón, amelyet hamarosan víztárolóvá duzzasztanak a civilizáció és a biznisz nagyobb dicsőségére. Aztán a túra rémálomba fordul, és hőseinknek, akik kiléptek saját világuk biztonságából, ki kell lépniük magukból is – ha túl akarják élni ezt a kalandot. A korszak meghatározó gondolata ez, amely Spielberg korai filmjeiben is állandóan visszatér: mi történik az egyszerű emberekkel, ha megfeszül körülöttük a világ, képesek-e helyes morális döntéseket hozni, felismerik-e saját korlátaikat? Kiruccanhatnak-e kockázat és felelősség nélkül a számukra otthonos univerzumból? A James Dickey regényéből – és forgatókönyvéből – megszületett film ma is mellbevágó. És Zsigmond Vilmos képeitől szinte lehetetlen szabadulni.

A sorozat a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával valósul meg.

Rendező: Müpa