Vajon van-e még esély arra, hogy Petőfi Sándor életműve megszabaduljon az utódok által rákent sztereotípiáktól? Vagy most már örökre csupán az Anyám tyúkja és a Nemzeti dal költője lesz? Kétségtelen, talán egyetlen másik költőnk sincs, akit ennyire szűk szerepbe és értelmezési keretbe helyezett volna az utókor, a rossz emlékű „Lobogónk, Petőfi!” jelszavával fokozva le egysíkúvá, egyhangúvá ezt a valójában rendkívül sokrétű, árnyalt költészetet. Így állhatott elő az a helyzet, hogy míg 1848.... március 15. történetét sok általános iskolát végzett ember fejből fújja, ha Petőfi lírájáról kérdezik, a fentebbi két mű mellett legfeljebb még a Szeptember végén ugrik be neki. Ezen a helyzeten kíván változtatni a Vers-estek a Müpában újabb előadása a József Attila-díjas kiváló költő, Szálinger Balázs válogatásával, akiben szintén munkál ez az aktuális, jó értelemben vett teremtő indulat: „Iszonyatos, mire használja Petőfit az irodalomoktatás. Mindenre, csak nem arra, amire jó. Ő lehetne első számú nagykövetünk a tinik felé. Mert bájos, kölykös, vagány, vicces, gonosz stb. És éppen őt fektetjük ki előttük eleve halottnak, éppen őt heréljük ki és tesszük érdektelenné” - mondja Szálinger. Összeállítása ebből adódóan a nagy versek szerepeltetése mellett „az ismeretlen Petőfire” helyezi a hangsúlyt, a költő izgalmasan új portréját rajzolva meg. Meglepetésekkel teli, felfedezésekben gazdag, tanulságos este lesz.

Az előadás együttműködő partnere a Színház- és Filmművészeti Egyetem.