Felix Mendelssohn Bartholdy zeneszerzői tevékenysége a daljátéktól (a Singspieltől) a szimfóniáig felöleli az összes zenei műfajt. Terjedelmes életművének csak egy töredéke jelent meg életében nyomtatásban, az önkritikus zeneszerző ugyanis gyakorta hosszasan habozott, mielőtt egy művét nyomdába adta volna. A számos korrektúra és átdolgozás, amelyen művei átestek, rácáfol a problémamentesen komponáló zseni képére.
A fiatal Mendelssohn eleinte klasszikus és barokk kompozíciós mintákat követett. Csakhamar rátalált azonban saját, összetéveszthetetlenül egyedi stílusára. Tizenhat éves volt, amikor megírta híres Oktettjét vonósokra, egy évvel később a Szentivánéji álomhoz írott nyitánnyal további zseniális remeket sikerült alkotnia. Ez a nyitány napjainkban nemcsak Mendelssohn egyik legismertebb alkotásának számít, de egyszersmind az egyik legjelentősebb 19. századi zenekari műve is. A hangverseny-nyitánynak zenetörténeti szempontból is nagy a jelentősége. A mű nemcsak az első önálló nyitánykompozíció, amely már nem vezet be semmit, hanem egy új műfaj kezdőpontjaként a nagy romantikus hangszeres zene előretörését is jelzi.
Nagy hatást ért el Mendelssohn két oratóriumával, a Paulusszal és az Éliással: e műveivel Bach és Händel alkotásaihoz kapcsolódott, és hozzájárult ahhoz, hogy e műfaj visszanyerje egykori jelentőségét. Napjainkban mindkettő a hangverseny-repertoár szerves része. Ugyanakkor Mendelssohn operái és daljátékai Haydnéihoz hasonlóan indokolatlanul alig vannak jelen a zenei életben.
Ezzel szemben rendkívül népszerűek továbbra is a Dalok szöveg nélkül (Lieder ohne Worte). A Mendelssohn által bevezetett műfaji megjelölés arról tanúskodik, hogy a dallamot ezeknek a rövid, ugyanakkor igényes zongoradaraboknak meghatározó alkotóelemeként igyekezett kiemelni.

Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar, Müpa