Végel László a vajdasági Új Symposion első generációjának tagjaként az 1967-ben megjelent Egy makró emlékiratai című regényével robbant be a magyar irodalomba, amelynek élvonalában azóta számos regénnyel, elbeszéléssel, esszével, drámával és naplójegyzetekkel van folyamatosan jelen. Az első három regényét egy kötetben közreadó Újvidéki trilógiát (1993) követően 2000-ben emlékezetes esszéregényt jelentetett meg a testközelből megélt délvidéki NATO-bombázásokról (Exterritórium). A szülőföldj...éhez ezer szállal kötődő író ugyanis azok közé tartozik, akik nem menekültek el, nem települtek át a jugoszláviai háború borzalmainak közepette sem. Ez a hűség és a lokalitásokat tágabb kontextusba helyező européer nézőpont adja elsőrangú írásművészetének aranyfedezetét. Legutóbbi művei, a Bűnhődés című berlini naplóregény (2012), az Újvidékről szóló városregény (Neoplanta, 2013) és a Balkáni szépség (2015) érzékletesen tükrözik a helyi sajátosságokból, tapasztalatokból merítő író széles horizontját.
Végel mindemellett heti gyakorisággal van jelen a vajdasági magyar nyilvánosságban: 1991 és 2014 között írt naplójegyzeteit közreadó tavalyi kötete az erős közéleti indíttatású szövegeket mindenkor irodalmi vonatkozásokkal keresztezi. A humorát, jó kedélyét minden körülmények közt megőrző író ritka alkalomnak számító budapesti estje egyszerre ígér elgondolkodtató szellemi kalandot, színvonalas irodalmi élményt és élvezetes szórakozást.