„Egy zenekar életében tízévente egyszer kerül sor arra, hogy eljátssza Mahler II. szimfóniáját” - mondja Fischer Iván. A Fesztiválzenekar életében ez a pillanat most újra elérkezett. Már 2006-ban is maradandót alkottak: „Fenséges, mégis intim, elsöprő, mégis lágy, körültekintően megtervezett és briliánsan kivitelezett. Ez az egyik legjobb felvétel, amely a »Feltámadás« szimfóniából valaha készült” - írta a The Washington Post.
Mahler zenéje túlfeszített, tele van erőteljes érzelm...ekkel és fantasztikus kontrasztokkal. A szerző a szimfónia határait folyamatosan feszegette. „A szimfónia legyen olyan, mint a világ: mindent öleljen át” - mondta, és a közel másfél órás műben sokat tett azért, hogy ez megtörténjék. Nemcsak zeneileg, terjedelmében és témájában is grandiózus darab a Második, s a megmozgatott apparátus is hatalmas.
A szerző egy gyászinduló terhével indítja útjára a hallgatót, később eljuttatja a könnyed és boldog emlékezés állapotába, majd a timpanik dörgésével rántja tovább a bús merengésbe az élet értelmetlenségéről. A negyedik tétel az elvágyódás hangján szólal meg, a több mint félórás finálé pedig a reményé és a teljes feloldódásé.