Az elmúlt évtized orgonakoncertjei alapján sok mindent gondolhatunk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem párját ritkító hangszeréről, ám még mindig érhetnek bennünket meglepetések. A hangszerek királynője ezúttal világzenei instrumentumként nyilvánul meg, olyan hangszerekkel együtt, amelyekkel nemigen hallhatjuk. Fassang László, az orgonakoncertek művészeti vezetőjeként és előadóművészként egyaránt a hagyomány és az újító szellem ötvözésére törekszik, így arra is, hogy az orgona a koncertteremben megszokott szólóhangszerek, együttesek egyenrangú társa is legyen. Ezen az esten három zenei világ találkozik különböző zenei műfajokból érkező szólistákkal, akik hol dallammal, hol kísérettel, hol közös improvizációkkal lépnek be egymás terébe, és hoznak létre valami eredetit, valami soha nem tapasztaltat, műfaji korlátok nélküli, szabad együttzenélésben.
Szirtes Edina Mókus „a magyar világzenei színtér rendhagyó figurája. Nagyon ritka koktél az övé: virtuózan rutinos profi, s közben száz százalék természetes egyéniség. Hol folkos, hol sanzonos, hol keleties, hol kortárs zenés hangzásban utazik, de markáns hegedűfutamai és száz közül is felismerhető, sodró-nyers énekhangja mindenféle áramlatokon felül emelik. Szerelem és kínai filozófia, égbemászás és földönjárás, misztérium és vagányság… – fogalmazott Lackfi János költő. Szokolay Dongó Balázs népzenét, valamint népzenei ihletésű improviztív zenét játszik dudán, furulyán és szaxofonon. A kárpát-medencei folklór mélyebb tanulmányozása során kezdett népzene feldolgozással foglalkozni. Így születtek saját kompozíciói és azok az improvizatív zenei alapok, amelyek magukon hordozzák a régmúlt zenei kultúráját, és ugyanakkor modern, kortárs hangvételűek.. A koncertezés mellett zeneszerzéssel és alkalmazott zeneírással (tánc- és bábszínházi zenék) is foglalkozik.

Rendező: Müpa