„Bach miatt lettem zenész”, vallja a Művészetek Palotája hagyományos hangversenyeinek idei dirigense, Vashegyi György, akit Helmuth Rilling avatott be a múlt, ezen belül is Johann Sebastian Bach zenéjének titkaiba. Később John Eliot Gardiner is olyan szellemi munícióval látta el, hogy Vashegyi lassan huszonöt esztendeje töretlen lendülettel képviseli a korhű hangszeres előadásmódot Magyarországon. A Purcell Kórust 1990-ben alakította, az Orfeo Zenekart egy évvel később. A Művészetek Palotájához a kezdetektől szorosan kötődik, hiszen a Fesztivál Színház ünnepi nyitóelőadásán éppen az általa vezetett együttesek léptek fel, és azóta is rendszeresen hallhatóak a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben is. Akkor Monteverdi-operát szólaltattak meg, de kétszázötven év zenéjét felölelő repertoárjukban hangsúlyosan szerepel Bach életműve; a Karácsonyi oratóriumot is számos alkalommal megszólaltatták már. Vashegyi György maga fordítja magyarra az énekelt szövegeket, mert - mint mondja - nem irodalmi fordításra van szüksége, hanem szó szerintire. „Ez azért fontos - teszi hozzá -, mert a barokk zene szavakat zenésít meg, a szavak ízét pedig érezni kell az éneklésnél.” Bach nagyszabású kompozíciója valójában hat kantátából álló sorozat, amely éppen kétszáznyolcvan éve íródott: a részek végigkísérnek bennünket Jézus születésétől a pásztorok imádásán át a napkeleti bölcsek látogatásáig, vagyis vízkeresztig. A bibliai történetet Bach boldogító dallamai és harmóniái vetítik elénk, olyan előadók és szólisták tolmácsolásában, akiknek köszönhetően biztosak lehetünk abban: részesévé válunk az ünnepnek.
0:51
26:10
54:13
79:31
102:19
125:25

Programajánló

  • Haydn: Tóbiás visszatérése


    Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
  • James Newby


    Fesztivál Színház
  • Wagner: Lohengrin


    Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
  • Wagner: Lohengrin


    Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
  • Bizet: Carmen - koncertszerű előadás


    Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem